Aktualitások

Szakképzett mentőápolók az erőmű tűzoltóságán

A paksi Atomerőmű Tűzoltósága – az ATOMIX Kft. Tűzoltási Szakágazata – két és féléves, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő mentőápolói szakképzésre iskolázta be tűzoltóit, melynek eredményeként 2008. október 22-én átvehették bizonyítványukat mind a tizenheten, akik elkezdték a tanulmányokat és jelenleg is a tűzoltóságon dolgoznak.
Az Atomerőmű Tűzoltóság tűzoltási és mentési feladata mellett 2005 őszétől mentőautóval történő sürgősségi ellátást is végez. E feladat szakszerűbb elvégzéséhez kapcsolódik az egészségügyi képzésben való részvétel, amivel ismét nőtt az állomány képzettségi szintje, ami kibővült tevékenységük még színvonalasabb ellátását segíti.
A tűzoltók eddig is megfelelő képesítés birtokában voltak, hisz az állomány valamennyi tagja letette a középfokú elsősegélynyújtó vizsgát, és míg korábban 33 fő szerzett mentőápolói és 3 fő szakképzett mentőápolói képesítést, addig most 17 fővel bővült a szakképzett mentőápolók száma. Riasztás alkalmával a mentőautó háromfős személyzettel, azaz mentőorvossal, mentőápolóval és olyan gépkocsivezetővel indul a helyszínre, aki szinten rendelkezik mentőápolói képesítéssel. Abban az esetben, amikor a mentőautó feladatvégzés miatt éppen foglalt, vagy nincs az erőmű területén, akkor az egészségügyi alapellátáshoz szükséges eszközökkel (defibrillátorral, oxigénpalackkal, sürgősségi táskával, törésrögzítő készlettel stb.) felszerelt tűzoltóautó indul a helyszínre, és a tűzoltóság mentőápolói szakvizsgával rendelkező tűzoltói látják el a sérülteket.
A szóbeli vizsgára október 22-én, a gyakorlati vizsgára október 21-én, míg az írásbeli vizsgára ezeket megelőzően pár nappal korábban került sor. A záróvizsgán, ahol elméleti tudásukból adtak számot a tűzoltók, jelen volt Pápai Tibor őrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ Sürgősségi Betegellátó Centruma ápolási vezetője, mint a vizsgabizottság elnöke, továbbá Tóth Attila, a Magyar Mentő és Mentőtiszti Egyesület elnöke (korábban az OMSZ vezető mentőtisztje), Vasasné Juhász Éva az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet oktatásszervezője, dr. Szvitán Gábor az Országos Mentőszolgálat pécsi mentőorvosa és Feil József az Országos Mentőszolgálat paksi állomásvezető mentőtisztje, kik az erőműves tűzoltók felkészültségéről az alábbiak szerint nyilatkoztak.

Pápai Tibor: ¦ Úgy gondolom, hogy ez a vizsga egy különleges kuriózum, egyrészt mert egyáltalán nem jellemző, hogy tűzoltók szakképzett mentőápolói képesítést szerezzenek, másrészt, mert különösen nagy létszámmal vettek részt a képzésen, és erre még nem volt példa. Ez mindenképpen jó, hisz emelkedik a szakképzett mentőápolók száma, és a segítségnyújtás hatásossága is eredményesebbé válik. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert egy baleset során gyakran a tűzoltó az első helyszínre érkező „szakember”, aki megfelelő eszközzel és képzettséggel el tudja végezni a szükséges beavatkozásokat. A képzéssel kapcsolatban hasonló kezdeményezések már mutatkoznak nemcsak a tűzoltóság, de a rendőrség és a katasztrófavédelem részéről is. Kevés azonban még az olyan tűzoltó, aki ilyen képzettséggel rendelkezik. Jó lenne, ha ez másutt is kellő figyelmet kapna és a paksiak példája követésre találna. Az említett területeken bizonyos beosztásokban egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni az elsősegélynyújtás oktatására és készség szintű elsajátítására, szinten tartására. Az atomerőmű tűzoltóit tekintve dicséretes az is, hogy akik elkezdték a képzést, és jelenleg is itt dolgoznak, mindannyian sikeresen fejezték azt be. Ezzel azonban a tanulás nem tekinthető befejezettnek, mert a megszerzett tudást továbbképzések vagy akkreditált jellegű tanulmányok formájában szinten tartani és fejleszteni kell.

Tóth Attila: ¦ Pakson kívül Százhalombattán működik még olyan mentési rendszer, ahol az orvos mellé a tűzoltók adják a gépkocsit és néha az ápolót is, de tudomásom szerint ők nem rendelkeznek ilyen jellegű képzéssel. A paksi Atomerőmű Tűzoltósága azért is tekinthető kuriózumnak, mert itt már kezdettől fogva folyik elsősegély oktatás, és mindig a magas szintű elsősegély elsajátítására törekedtek. Én magam tíz éve kezdtem itt oktatni, és részese voltam annak a folyamatnak, mely során fokozatosan épült fel a képzési rendszer. Először alapfokú, majd középfokú elsősegélynyújtás, később a félautomata defibrillátor használatával kapcsolatos oktatásra került sor. Ezek után alakult meg a mentőszolgálat, aminek fontos része, hogy az ápolói feladatot ellátók is szakképzettek legyenek.
A gyakorlati vizsgán tapasztaltak alapján elmondhatom, hogy az átlaghoz képest itt több volt a kiemelkedő hallgató. Különös szorgalom és mindenre nagy odafigyelés jellemezte őket. Az erőműves tűzoltók több tanulással tettek szert arra a tudásra, amit más mentőápolók gyakorlat útján nyernek el. Természetesen a vizsgához szükséges kórházi és kivonulási gyakorlatot nekik is meg kellett szerezniük, ami nem volt egyszerű feladat. És a vizsga sem az. A mi vizsgáztatási rendszerünkben ugyanis csak sikeresen lehet vizsgázni, itt nem létezik elégséges vagy közepes minősítés. A tűzoltók más helyzetben szembesülnek egy-egy esettel, mint a kórházban az orvosok vagy az ápolók, mert számukra nem áll rendelkezésre röntgen, vagy olyan eszköz, ami segítséget adhat a diagnózis megállapításában. Nekik jól felkészültnek kell lenniük, és ők ennek az elvárásnak meg is megfelelnek. Ezt saját tapasztalatból mondom. Már nyolc éve szervezek igazi életszituációkat magába foglaló mentőversenyek itthon és külföldön, és amikor az erőműves tűzoltók első alkalommal jelentek meg és rögtön dobogós helyet szereztek az országos versenyen, rendkívüli meglepetést okoztak. Mindenki dicsérettel szólt színvonalas képzettségükről, magas szakmai tudásukról.

Dr. Szvitán Gábor: ¦ A tűzoltóság képzési rendszere eddig is példaértékű volt, nemcsak egészségügyi, de szakmai vonatkozásban is. Az idei évtől egy komplex rendszerben, átjárhatóan folyik a középfokú elsősegélynyújtó, a 80 órás mentőápolói és a szakápolói képzés. 2005 óta vagyok a tűzoltóságnál, és elmondhatom, hogy itt az is előnyt jelenthet, hogy két szakápoló dolgozik a kocsin, akik közül az egyik a gépkocsit is vezeti. A szakápolók külső helyszínen való gyakoroltatása igény a mentőápolók és a vezetőség részéről, még nem gyakorlat, de szeretnénk, ha azzá válna. Nagy jelentősége van a szakmai színvonal megtartásában a közös gyakorlatoknak és a mentési szituációkban való részvételnek.

Vasasné Juhász Éva: ¦ A magam részéről megköszönöm parancsnok uraknak azt a sok segítséget, amit ehhez a két és féléven keresztül tartó képzéshez nyújtottak. Egy távképzéses program mindig problémás és nagyobb figyelmet igényel abból a szempontból, hogy miként sikerül kialakítani a folyamatos kapcsolatrendszert. Ez itt nagyon jól, mindig dinamikusan és egyenletesen működött. Úgy gondolom, most közös sikerünknek tekinthetjük, hogy a hallgatók ilyen jól fel tudtak készülni, és szép sikerrel teljesítettek az írásbeli, a gyakorlati és elméleti vizsgán.

Feil József: ¦ Az eddigi képzésben, mint itt dolgozó mentőtiszt vettem részt. Számomra példaértékű volt a tűzoltók aktivitása, információigénye a tudás megszerzése érdekében, az a lelkes kitartás, ami végigkísérte a képzést. Példaértékű volt a hozzáállás, ami azt mutatta, hogy nem tehernek érezték a tanulást, a gyakorlatot, hanem elkötelezetten törekedtek céljuk elérésére, a képesítés megszerzésére.
Az atomerőmű tűzoltóinak gratulálunk teljesítményükhöz, mentőápolói szakképesítésük megszerzéséhez, hisz a két és féléves tanulmányi idő követelménye, az elméleti és gyakorlati tudás megszerzése nem volt egyszerű feladat. További munkájukhoz sok sikert kívánunk!