Aktualitások

Tűzoltók tollhegyen

2010. március 17-én Paksra látogatott Moldova György, hazánk egyik legnépszerűbb és legolvasottabb írója. Előbb a városi, majd az atomerőműves tűzoltóságon járt, hogy készülő, a tűzoltókról szóló könyvéhez anyagot gyűjtsön. Ezen látogatás alkalmával volt lehetőségem Moldova Györggyel személyesen beszélgetni, amit igen nagy örömmel és még nagyobb megtiszteltetéssel vettem. A neves írót a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság képviseletében elkísérte Majer István nyá. tű. ezredes, akit családi múltja nemcsak Pakshoz, a városhoz köti, hanem a helyi tűzoltás történetéhez is. A beszélgetésen jelen volt Csőglei István ny. tű. ezredes, a városi és erőműves tűzoltóság történetéről szóló könyv szerzője is.
Moldova György 1934-ben született Budapesten. A Színművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. 1964-től szabadfoglalkozású író, és azóta több mint 70 könyv szerzője. A hatvanas évek közepétől a Rádiókabaré, majd 1983-tól a Ludas Matyi, 1984-85-ben pedig a Magyar Nemzet munkatársa lett. Irodalmi munkássága a klasszikus szerkezetű prózai írások és színdarabok, szatírák, riportok, aforizmák körére terjed ki.
Legnagyobb sikereit az oknyomozó munkán alapuló riportkötetei hozták számára, melyekben egy-egy gazdasági terület, szakma, hivatás vagy egy-egy tájegység gondjait járta körül (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza stb.). Kitüntetései: SZOT-díj, József Attila-díj, Karinthy-gyűrű, Kossuth-díj, Nagy Lajos-díj, Maecenas-díj, MSZOSZ-díj, Demény Pál emlékérem, kollektív Pulitzer-díj, Közbiztonsági Díj arany fokozat, Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas), bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj.
A neves író ismét egy igen nagy érdeklődést kiváltó témán dolgozik. Irt már különböző társadalmi csoportokról, a szénbányászokról, a textiliparban, a vasútnál dolgozókról, most pedig a tűzoltókról készül könyvet írni.
- Miért éppen a tűzoltókra esett a választás? – kérdezem Moldova György írót.
- Mostanában kezdett foglalkoztatni az a gondolat, – meséli Moldova úr –, hogy egy olyan közösséget mutassak be, mint amilyennek irányításában még annak idején, aszódi nevelőtanárságom alatt részem volt. Egy olyan közösséget kerestem, amit igazán át tudok tekinteni. Bár már egyszer, évekkel ezelőtt felkértek, hogy írjak a tűzoltókról, de akkor nem éreztem, hogy foglalkoznom kellene a témával. Közben eltelt elég hosszú idő, ami alatt megírtam az ormánsági és miskolci riportkönyveimet. Én nem sok jót hiszek a mai világról, de úgy látom, ma egyetlen egy olyan testület van, aminek a magyar közvélemény, a magyar nép előtt hitele van.
- Hogyan fogott hozzá, miként halad a gyűjtőmunkában?
- A könyv írásával kapcsolatban első lépésként felkerestem Bende Péter fővárosi tűzoltóparancsnok urat, aki támogatott tervem megvalósításában. Gyakori vendég lettem a fővárosi tűzoltóparancsnokságnál, végig jártam a tűzőrségeket, részt vettem a riasztásokban. Emberekkel beszélgettem, kapcsolatokat teremtettem. Miközben én is letöltöttem a 24 órás szolgálati időt, rengeteget tanultam. Sokat olvastam és számos anyagot gyűjtöttem össze. El kell mondanom, hogy van egy olyan különleges tulajdonságom: a szenzációérzékem. Ezt az alapján mondom, hogy ahol én megjelenek, ott biztosan történni fog valami. Nem én csinálom a balhékat, de rajtam kívül álló okok folytán nagyon sok minden történik, ami nem dicsekedni való.
- A tűzoltó szakmában már eléggé járatos lett? Kirajzolódott az összkép?
- Eddig semmiféle szakmai ismeretem nem volt, de most már ismerem az alapszavakat, és „ki tudom fejezni” magam tűzoltónyelven. Azt szeretném közzétenni, amit magam fel tudok mérni. Én ezt a könyvet bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül írom, és csupán egyetlen kérésem volt a fővárosi tűzoltóparancsnok felé: ne mondják azt, hogy nem, erről nem lehet nyilatkozni. Örömmel mondhatom, hogy teljes szabadkezet kaptam. Ha akartam vonulhattam, és mindig szabadon beszélhettem mindenkivel. Bár a könyv a hivatásos tűzoltókról készül, de azért az önkéntesekre is figyeltem, náluk is jártam. Nagyon örültem, hogy itt Pakson megismerkedtem Csőglei Pista bácsival, akinek a neve fogalom a tűzoltótársadalomban.
Engem is az érdekel a tűzoltóságban, mint ami egy romantikus lelkületű fiút, vagyis, hogy milyennek képzeli el a tűzoltók életét. Milyen az valójában? Mint ahogy eddig is mindig, most is az a szándékom, hogy tisztességes könyv kerüljön ki a kezem alól, éppen ezért visszautasítok bármiféle befolyásolást. Én, annak ellenére, hogy erre senki nem hatalmazott fel, meggyőződésemből fakadóan úgy érzem, képviselnem kell a tűzoltók érdekeit. Ez a könyvből is tükröződni fog. Ez nem a tűzoltóság történetéről, elemzéséről, szerkezeti bemutatásáról szól, hanem azt mutatja, hogy itt jártam a tűzoltók között, azt mutatja, amit láttam, amit gondolok, ami a véleményem.
A beszélgetés során Majer István említést tett arról, hogy bár az érdekképviseletnek is komoly súlya van a tűzoltók jogainak, érdekeinek érvényesítésében, de ennél is jelentősebb szerepe van egy olyan írónak, mint Moldova Györgynek, hazánk nemzetközileg is elismert írójának.
- Amit ő ír, azt tömegek olvassák, és úgy ismerik meg a tűzoltóságot, ahogy ő látja. És bizony olyannak látja, amilyennek mi magunk, tűzoltók nem láthatjuk, mert benne élünk és nem vesszünk észre dolgokat. Ezért érdekes az, amit ő mond!