Rólunk írták

Látogatás győri tűzoltókkal az atomerőmű tűzoltóságnál

A győrieket Tóbi József, az erőművi tűzoltóság kiképzési előadója tájékoztatta életükről, munkájukról. A tűzoltóság „vezérkara” Bőhm Péter parancsnok vezetésével a látogatás idején Hajdószoboszlón „edzőtáborozott”, azaz valamilyen tréningen vett részt. Tóbi József elmondta: jelenleg 73-an szolgálnak a tűzoltóságon. Elvük: a tűzoltóság vezetői állományába kívülről nem vesznek fel embert, maguk közül „termelik ki” a vezetőket. Speciális feladataik egyikéről is beszámolt: ők üzemeltetik az erőmű mentőautóját, mely esetkocsi felszereltségű rohamkocsi. Ők látják el a sürgősségi betegszállítást. A tűzoltók közül immár 30-an rendelkeznek mentő szakápolói képesítéssel (is). Ők állítják ki a gépkocsivezetőt és a mentőápolót. (A sofőr is mentőápoló, s hogy még bonyolítsuk: csak PÁV-I-es vizsgával rendelkező „C” kategóriás jogosítvány birtokában vesznek fel valakit beosztott tűzoltónak).

Néztek a győriek velünk együtt, amikor kiderült: ezen a tűzoltóságon fél órás jógagyakorlattal, relaxációval indul a nap, szinte személyi edzői feladattal dolgozó testnevelő tanár trenírozza a tűzoltókat a legkényesebb igényeknek is megfelelően felszerelt konditeremben. Ösztönző bérrendszerük akár adaptálható lenne az önkormányzati és köztestületi tűzoltóságokra is, ha egyszer leomlanának azok a falak, melyek az ésszerűség gátjaiként működnek. Másutt manapság is. A vezetők időnként grafológiai vizsgálatnak vetik alá magukat – és így tovább. Ha a tortán: ténylegesen és értelmesen, speciálisan tűzoltósági alkalmazásra kidolgozott minőségbiztosítási rendszerben végzik munkájuk minden mozzanatát. Egy baj van csak ezzel az eredményességgel: az erőmű más területei szívesen csábítják át magukhoz a tűzoltókat különféle munkakörök-be.

Az udvaron búcsúképpen felállították a mérnöki csodának is tekinthető, 60 méteres magasság lekűzdésére alkalmas magasból mentőjüket. Akik akarták, ki is próbálhatták. Jó négyórás program végén, edzett tűzoltóként is „tikkadt” állapotba kerülve tért vissza a csapat a látogatóközpontba.

Lazúr Tibor tűzoltó százados, a győriek „C” csoportjának szolgálatparancsnok-helyettese elmondta: tavaly is kirándultak már „csoportalapon”, jövőre szintén mennek, most éppen Paksot szemelték ki érdeklődésük „céltáblájául” azon helyek közül, ahová földi halandó csak ritkán vagy kivételesen juthat el. Paksot egyszerűen megszavazták. Aligha tévedünk, ha élünk a gyanúperrel: az atomerőmű jövője most, a látogatás eredményeként újabb 35 szavazatot kapott. Ugyanis ennyien érkeztek Győrből Pista bácsi hívó szavára. Nem tudjuk megállni, hogy meg ne említsük: Csöglei István újabb könyv kéziratával készült el. Ezúttal a tolnai önkéntes tűzoltók történetét dolgozta fel. Kutatása eredményeként helyeztek el emléktáblát a napokban az egykori parancsnok, Niedzielsky Dezső sírjára. De erről majd a következő számunkban. A könyv tehát akár nyomdába is kerülhetne, ha a rávalót sikerülne előteremteni.

Lazúr százados úgy értékelte a tűzoltóságon látottakat, hogy az ő otthoni tevékenységük más természetű, hiszen a sok beavatkozásuk permanens veszélyhelyzetben valósul meg. (Az atomerőművi tűzoltók a „puskapor” szárazon tartása céljából az erőmű 20 kilométeres körzetében egy fecskendővel vonulási kötelezettséget vállaltak, segítve ezzel a paksi hivatásos önkormányzati tűzoltókat, akiknek természetesen élő „meghívásuk” van az atomerőművi riasztásokra.) Lazúr százados úgy találta, hogy itteni kollégáik napi programja szokatlan dolog. Jónak tartotta például, hogy itt igen sok energiát fordítanak a sportolásra, edzésre. Őket ettől az intenzitástól például a laktanya másként nem biztosítható működtetése, állagmegóvása tartja távol.

A győri szakmai eszközállományt az erőművinél változatosabbnak találta. Maga is megcsodálta a 60 méterest, de azt mondta, pillanatnyilag az ő 40 méteres magasból mentőjükkel is elérnek mindent Győrben. S amit még figyelemre méltónak nevezett: az atomerőmű tűzoltóinak kiváló csapatszellemét, valamint a tűzoltók egyéni és csoportos ösztönzési rendszerét.

S még egy kis „szolgálati közlemény”: a lapunkat az atomerőmű tűzoltóinak életéről rendszeresen tudósító (írói nevén említve) Lovászi Anna segítsége nélkül bizonyára nem, vagy csak sokkal szegényesebben avathattuk volna be olvasóinkat az atomerőmű és tűzoltósága életébe, s kevésbé tudnánk közreadni szilárddá vált meggyőződésünket, hogy az atomenergia ilyen célú felhasználásának létjogosultsága és remélhetően nagy jövője van Magyarországon.

- Kiss A. János -
Tűzvonalban 2006/11. szám