Rólunk írták

Múlt és Jelen
Atomerőműves tűzoltók: gyorsaság, pontosság, szakszerűség

A paksi atomerőműben történt június 22-i tűzeset ismét ráirányította a helyi és az országos sajtó figyelmét az atomerőműves tűzoltók tevékenységére. Magas szintű szakszerűségükről, képzettségükről eddig sem voltak kétségeink, a 2 blokk közelében keletkezett tűzesetnél tanúsított gyors, pontos helytállásukkal ugyanakkor bebizonyították, hogy az eddig elsajátított elméleti és gyakorlati képzés nem volt hiábavaló; az éles bevetéseknél használni is képesek az elmúlt évek során elsajátított ismereteket.
Az atomerőműves tűzoltók által a helyi; az országos és nemzetközi versenyeken elért sikereikről a Paksi Hírnök hasábjain rendszeresen tájékoztatjuk olvasókat, s nem titkoljuk, hogy ezzel kettős célt szeretnénk elérni. Egyrészt felhívni a figyelmet arra, hogy Pakson létezik egy országos, sőt nemzetközi hírnévnek örvendő tűzoltóság, becsüljük meg őket méltóképpen. Másrészt pedig arra is szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy ne csak akkor foglalkozzunk az atomerőmű tűzoltóságával, ha olykor-olykor éles bevetésre kerül a sor, hanem "békeidőben" is számoljunk be sikereikről, esetleges kudarcaikról, a munkájukat kísérő mindennapi nehézségekről, megpróbáltatásokról.
Ha valaki úgy dönt, hogy megismerkedik az erőműves tűzoltóság eddigi munkásságával, már a kutatás kezdeti fázisában rá fog döbbeni, hogy a paksi atomerőmű története és az erőműves tűzoltóság múltja szorosan összefonódik.
Először 1966-ban röppent fel a hír, miszerint a magyar és a szovjet kormány egy nagyteljesítményű atomerőmű építésének a tervét fontolgatja. A kezdeti megbeszéléseket követően 1966. december 28-án került sor az egyezmény aláírására, az atomerőmű helyét pedig 1967. április 12-én jelölték ki. A két évvel később megkezdett hűtővíz-csatorna kiépítési munkálatokat (energiapolitikai megfontolásból) leállították. Az 1973-ban újrakezdett munkálatok során került sor az igazán nagy volumenű beruházásokra, s nem volt ritka, hogy a "csúcsra járatás" időszakában tizenkétezer ember is dolgozott az építkezésen. Az egyszerre több helyszínen zajló munkafolyamat ráébresztette a szakembereket arra, hogy a biztonsági, munkavédelmi előírásokra egyre jobban oda kell figyelni. Különösen igaz volt ez a tűzvédelmi szempontból fokozottan kiemelt területekre: nem volt ritka ugyanis, hogy egyszerre több mint ezer helyen hegesztettek, illetve számos helyen tároltak gyúlékony anyagokat. Adódott tehát a kérdés: egy esetleges tűzeset oltásánál megfelelően helyt tud-e majd állni a Pakson működő önkéntes tűzoltó egyesület, és a három fővel működő, hatósági feladatókat ellátó kirendeltség? Mivel a válasz nemleges volt, a beruházási program részeként egy laktanya építését irányozták elő, ezzel párhuzamosan pedig meghatározták a parancsnokság létszámát is. Megkezdődött tehát a személyi állomány képzése és szolgálatba állítása, ennek első látható eredményeként 1980 áprilisában - ideiglenes elhelyezéssel - egy kis csapat kezdhette meg működését. Munkájuk kezdeti szakaszában még csak ellenőrizték, felügyelték a munkaterületet, a szabálytalankodókat pedig figyelmeztetésben részesítették. A következő jelentős dátum 1981. július 21-e: elkészült a városi tűzoltólaktanya, amely ezt követően az egység bázisaként szolgált, majd 72 fős vállalati tűzoltóságot szerveztek. Időközben az 1. blokk fizikai indítása előtt kiderült: immár nélkülözhetetlenné vált a hivatalos tűzoltóság, amely egy esetleges riasztás esetén azonnal, késedelem nélkül kezdhetné meg a tűz oltását. Ebből a meggondolásból kiindulva tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a tűzoltóknak az atomerőmű közvetlen közelében, de még inkább annak területén kell állomásozniuk. Miután 1981-ben az ország tűzoltói létszámát 300 fővel megemelték, a paksi parancsnokság 37 státuszt kapott, így lehetővé vált, hogy a városi tűzoltóságon ikresítve lássák el a szolgálatot, s az egyik szolgálati csoportot kihelyezzék az atomerőmű területére.
Az erőmű tűzoltóságának történetének újabb jelentős mérföldköve az 1990-es esztendő: ekkor jött létre a 38 fős üzemi tűzoltó parancsnokság (vezetője Bőhm Péter lett); amely 1992-től 64 fővel látja el az atomerőmű tűzvédelmét. A hivatásos tűzoltóságok kötelékéből 1994 júniusában alakultak át létesítményi tűzoltósággá tűz- és kárfelszámolás, valamint üzemzavar-elhárítás alprofillal. Hossza viták után olyan döntés született, miszerint a PA Rt. állományába tartozó parancsnok és helyettese vezetésével az Atomfix Kft. kebelére főállású tűzoltóságot szerveznek. Az elmúlt években az elsőséget nem csak a különféle versenyeken "bérelték ki" maguknak; hanem a világ tűzoltóságai közül elsőként szerezték meg az MSZ EN ISO 9002 szabvány szerinti minősítést. Egyéves működést követően; 2000. végén a minősítő szervezet felülvizsgálta a rendszert, amelynek eredményeként a tűzoltóság további egy évre jogosulttá vált a minőségügyi rendszer emblémájának viselésére.

Miklós Imre
Paksi Hírnök: 32. szám; 2001.08.09.