Rólunk írták

A siker forrása elsősorban az igyekvő és értelmes ember
Tűzoltók "atomerővel"

Atomi. A ma már történelminek tűnő hatvanas években az akkori ifjúság ezzel a jelzővel (is) illette azt, amit elismerendőnek talált. (Mai fordításban ez annyit tesz például, mint: lácsó, baró, király.) A magyar villamosenergia-fogyasztás 42,2 százalékát előállító Paksi Atomerőmű Rt. (PA Rt.) Területén egy hivatásos tűzoltóság működik. A helyszínen tapasztalatokat szerezve azt mondhatjuk: atomi.

Valahol a kettes blokkbeli melegvizes medencében még ott hűtekeznek az áprilisban nyílásnak indult fűtőelemek. A műszaki probléma adott, meg is oldják majd a maga idejében, de hát a politika játszótársai ki nem hagyták volna, hogy a nyilvánosságban fel ne robbantsák a maguk kis nukleáris "bombáját". Ám annál nyugodtabb világot, békésebb látványt szinte el sem képzelhetnénk, mint ami Pakson fogad minket. Benn az erőmű közepén egy hosszú, vasúti személyszállító szerelvény rostokol, azt hittük, a délelőttös műszak hazaszállítására szolgáló vonat. Kiokosítottak: egy talán soha meg nem mozduló készenléti kocsisor ez, mely egy esetleges erőművi evakuálás végrehajtására rendeltetett. Olyan emberekkel beszélgettünk Pakson, akik erre szóló jeggyel nem rendelkeznek. A tűzoltókkal. Ők sem tehetnek mást, mint kollégáik bárhol az országban, világban: oda mennek, ahonnan mások menekülnek.
Impozáns, gyermekéveit töltő laktanyába lépünk, miután "legyőzzük" a szigorú beléptetési szabályokat, a kerítésen belüli távolságokat. Itt más léptékkel kell mérni mindent, mint "odakint". Mondatná bárki: egy atomerőműben nyilván másként jut pénz mindenre, így a tűz elleni védekezésre is, mint máshol. S igaza is van. Csak éppen a paksi Atomerőmű Tűzoltóság különlegessége a legkevésbé sem ebből fakad. Önmagától adódik a kérdés: vajon a világ atomerőműveiben mindenütt "tartanak-e" a kapun belüli hivatásos tűzoltóságot?
- Gyakorlatilag csak a volt szocialista országokban - mondja Bőhm Péter, az Atomerőmű Tűzoltóság parancsnoka, aki éppen 21 éve foglalkozik az atomerőművi tűzvédelemmel. A különbség okát abban látja, hogy "amarra" a hagyományosan másabb munkamorál, az eltérő biztosítói szemlélet megengedi a "kapunkívüliséget".

A laktanya szokványos, illetve korántsem az. Ránézésre bárhol járhatnánk, de hamar kiderül: itt minden az atommag körül forog. Ami pedig a falak között történik, szinte egyedi és feltétlenül figyelemre méltó. A szertárban a szerek céltudatosan összeválogatottak: például áll benne (általában, mert most éppen Kondoroson, a szervizben tartózkodik) egy 60 méteres magasság leküzdésére alkalmas emelőkosaras jármű is. Kézi rádió-adóvevőből mindenkinek kettő van: egyik a tűzoltóság(ok)hoz, a másik az erőművi személyzethez köti a tűzoltókat. (Micsoda figyelmetlenség a természet részéről, hogy csak egyetlen szájat alkotott számunkra, s legfőképp számukra.) Kétféle személyi sugárzásmérő műszer is készenlétben áll. A (végre) célszerűen nagy méretben kivitelezett hírközpontban a számítástechnikáé a főszerep. Minden létező beszélgetést rögzítenek, ami az épületen belüli telefonokon elhangzik, riasztáskor a szolgálatparancsnok kezébe nyomják többek között az érintett kárhely pontos térképét, célszerű megközelítési útvonalát, a tűz terjedési irányát kimutató rajzot, a veszélyről, a beavatkozás lehetőségeiről szóló információkat is.
Kószálunk az irodák és egyéb helyiségek között. Egy tágas emeleti előtérben kevés fémből és alapvetően ívelt üvegből készült elegáns fülke áll, székekkel, hatalmas virággal és diszkréten lélegző elszívóval: hely a dohányzók részére.
Odébb a Nemzetközi Atomügynökség éppen zárva tartott irodája. Kérték, itt székelhessenek a tűzoltóságon. Hálók, fürdőszobák, irodák, közös helyiségek kerülnek utunkba, aztán egy előadóterembe jutunk, melyet minden földi jóval felszereltek. (Tegyük hozzá, olyasmikkel, melyek más tűzoltóságok számára is elérhetők lennének, ha akarnák.) Két helyiség is szolgál a testi-lelki egyensúly megteremtésére, fenntartására. Elbizonytalanodom: a divatos nagyvárosi fitnesztermek vajon rendelkeznek-e azokkal az ultramodern "kínzómasinákkal" melyeket itt használnak. Naponta és mindenki, elsőrangú szakmai irányítással. De erről majd később. Kis múzeum is elfér a tető alatt.

- Hányan mentek el a csapatból, amikor a tűzoltók átkerültek a belügyi irányítású rendszerből a vállalatiba?
- Akkor már egy éve a Belügyminisztérium csak a személyi állomány juttatásait és az egyéni védőfelszereléseket állta, minden mást az atomerőmű, a gépjárműfecskendőtől a ceruzáig. Egy sor megállapodásra, szabályozásra volt szükség akkor, amikor magántűzoltósággá alakultunk. A tűzoltók fizetésére akkor rátettünk hatvan százalékot, hogy kiegyenlítsük a változással bekövetkezett esetleges hátrányokat. Bárki kérhette volna, hogy a belügyi irányítású tűzoltóságok valamelyikén helyezzék el, de ezzel a lehetőséggel mindössze egy tűzoltó élt, egy pedig nyugállományba vonult. Időközben a hatvanszázalékos különbség megkopott, ezért a közelmúltban helyreállítottuk a két tűzoltósági alkalmazás közötti hatvanszázalékos különbséget a mi tűzoltóink javára. Tűzoltóink a napi tízfős otthoni készenlét tartásáért huszonöt százalékos készenléti díjat is kapnak, munkába járásuk gyakorlatilag ingyenes. Az atomerőmű tűzoltóinknak mobiltelefont is biztosít. Havonta egyszer gyakoroltatjuk is a tíz tűzoltó bevonultatását, azokkal, akikre éppen esik. Tűzoltóink legfeljebb huszonöt kilométerre laknak, s ügyeletből egy órán belül be kell érkezniük.

- Ahogy mondja, azért nem szakadt meg minden kapcsolatuk a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokkal, a belüggyel.
- Olyannyira nem, hogy tűzoltóink az ő tanfolyamaikon szerzik szakmai képesítésüket, szolgálatparancsnokaink évente egy-egy hétig Budapesten vonulnak, sőt 2-es szerünk Paksra és környékére tüzekhez, balesetekhez is vonul.

- Van itt néhány dolog, ami miatt csak hegyezzük a fülünket, dörzsölgetjük a szemünket.
- Csak olyan személyt veszünk fel, aki eleve érettségivel, "C" kategóriás jogosítvánnyal és PAV I-es vizsgával rendelkezik. Tűzoltóinknak kivétel nélkül alpintechnikai vizsgát kell tenniük, sőt az állomány fele már a középfokú, egy része pedig a felsőfokú vizsgát is letette. A tisztek kétévente grafológiai vizsgálatnak is alávetik magukat, nem olcsó mulatság a személyenkénti hatvanezres költség, de húzott már ki bennünket a csávából. Az ötvenhét beosztottból jelenleg 18-an járnak főiskolára úgy, hogy különösebben nem is ösztönözzük őket. Szeretjük úgy, az utcáról felvenni a leendő kollégáinkat, hogy itt váljanak tűzoltóvá.

- A napi szolgálatuk sem egészen szokványos.
- A váltás után félóra, nyújtást és feszítést biztosító jógagyakorlat, félóra relaxáció következik s a feladatok között a fitnesz is helyet kap - szólal meg Schreiner István tűzoltási és műszaki mentési vezető. - A speciális gyakorlatok elsajátítására évente egyszer külső szakemberek készítik fel a tűzoltókat, a testnevelési órákat a városból érkező szaktanárok tartják. Mindenki egyéni program alapján végzi mindezt, ha akarja, nem hajtja végre a feladatokat, de ott kell lennie. Ösztönzőleg hathat például az is, hogy a budapesti sportkórház orvosai rendszeresen terhelésélettani vizsgálatot végeznek el rajtunk. A felmérésből kiderül, hogy életkorunkhoz, fizikai felépítésünkhöz képest milyen állapotban vagyunk, mit kell tennünk a helyzet javításáért. Egyénileg foglalkoznak mindenkivel.
- E "műfajokban" is érvényesül a parancsnoki példamutatás?
- Az első tanfolyamon én is ott voltam - bólint rá Bőhm Péter.

Aztán kiderül, hogy bejár egy hölgy a laktanyába, aki havonta egy órányi KRESZ-t oktat, esettanulmányt ismertet, félévente hivatásos oktatók gyakorlatilag újra levizsgáztatják a gépkocsivezetőket a "C" kategória anyagából. A rutinpálya használata is előírás számukra. Időnként az erőmű egy távolabbi szegletében raknak egy-egy jókora tüzet, s ekkor jöhet egy újabb tűzoltási gyakorlat.
A 24 órás bezártság negatívumai ellen együttműködési képzéssel, kommunikációs tréninggel küzdenek. Azért is hasznos ez a forma, mert a tűzoltók a tréning során olyasmiről is beszélnek, amit egyébként indokolatlanul magukba zárnának. Egy sor belső tanfolyamon is részt vesznek. Ilyen például a méregtanfolyam. Hogy mire jó? Azt mondják, elég arra gondolni, hogy a tűzoltópor gyenge méreg. Budapesthez hasonlóan (ismét) előtérbe került a tűzoltók életében a mentés, az elsősegélynyújtás. Gondoljunk bele: adódhatnak helyzetek az erőműben, amikor valamely baleset során csak a speciálisan kiképzett tűzoltók tudnak leereszkedni. Külön fejezetet érdemel, hogy a paksi atomerőműves tűzoltók az országban, s úgy tudni a világban is a tűzoltóságok közül 1999-ben elsőként szerezték meg az ISO-minősítést. Az MSZ EN ISO 9001-2001 minősítés tartalmáról, kézzel fogható eredményeiről hamarosan külön cikkben szólunk. Most csak annyit: az állandósított munkaminőséget, a tevékenység folyamatos fejlesztését, a felelősség személyre és minden részfeladatra lebontott megállapítását Sipter Géza (kizárólag ezzel foglalkozó) minőségügyi megbízott szervező és ellenőrző munkája segítségével érik el. Úgy tűnik, az "ösztönös" (és persze botrányosan szubjektív), rengetet kárt okozó (úgynevezett) vezetői magatartást és a beosztotti sumákolást ezzel a módszerrel örökre száműzni lehet.
Nem nagy dolog, legfeljebb érdekességnek mondható, hogy az atomerőmű tűzoltói nem viselnek rendfokozatot. Amennyiben hivatalosan megszólítják egymást, beosztásuk megjelölésével teszik: parancsnok úr, szolgálatparancsnok úr és így tovább. Vannak persze nyugdíjasaik, akik annak idején még rendfokozattal hagyták abba a szolgálatot. Egyiküket, Zelei Lajos századost a belügyminiszter éppen most, augusztus 20-a alkalmából léptette elő nyugállományú őrnaggyá. Mellesleg munkaviszonyt létesítve most is a parancsnokságon dolgozik.
A parancsnoki tárgyaló üveges szekrényében nagy halom videokazetta sorakozik. Mindenféle kiképzési anyag, versenyekről készült felvételek, életüket megörökítő szalagok. Amit lehet folyamatosan digitalizálnak belőle.

- Van filmjük Csernobilről is?
- Ami létezik erről, mindent felhasználunk a képzésben. Mára gyakorlatilag mindegyik felvétel nyilvánossá lett a nagyközönség számára is.
- Idén áprilisban nyilván eszükbe jutottak az 1986-os csernobili események.
- Három héten át napi huszonnégy órában dolgoztunk a kettes blokki eseménynél. Egyetlen tűzoltó sem jelezte, hogy nem vállalja, senki nem kérte magát szabadságra. Alapvető feladatunk akkor, ott a helyszínen a légzésvédelmi eszközök le- és feladása volt. Szakmai biztonságot az ismeretek birtoklásával szerez az ember - mutat rá Schreiner István.

- A részvénytársaság a kft. vezetése mit lát a tűzvédelmi feladatokból, a tűzoltók tevékenységéből?
- Hatszázvalahány üzemviteli szakembert képeztünk ki a tűzvédelemre, egyben megismerték az életünket is - válaszol Bőhm Péter. A gyakorlatokat is közösen hajtjuk végre. Az összes "tűzoltási" gyakorlatunkon együttműködünk azokkal, akikkel éles helyzetben is segítenénk egymást. Éves állományértekezleteinkre eljön a részvénytársaság biztonsági igazgatója, s több más vezető is. Hozzáteszem, ezt követően a három szolgálati csoportnak külön-külön is tartunk egy zártkörű évértékelőt, mely során a cég megvendégeli őket. Ezeken teljes nyíltsággal, kötetlenül beszélhetünk közös dolgainkról.

Ha mindent (elegendő hely hiányában) nincs is módunk feltárni az atomerőmű tűzoltóinak életéből, néhány szín még feltétlenül "vásznunkra" kívánkozik. Így például az is, hogy a parancsnokság vezetése működési kódexet állított össze: szakmai, erkölcsi elveik gyűjteményét. E gondolatok hivatottak kijelölni munkájuk folyamatos fejlődésének irányát. Kapaszkodó ez az itt dolgozóknak, s korántsem olyan elvont nézetrendszer, mint az eddigiekből sejthető lenne. Nézzük (legalább) a fejezetcímeket! "Meghatározásaink, Filozófiánk, Értékeink, Céljaink, Elvárásaink, Működésünk szabályai, Döntési elveink. Elvárásaink a munkahelyi kommunikációval szemben, Értékelési szempontjaink, Elégedettségünket befolyásoló tényezők, Kőbe vésett szabályaink, Intelmek, A kódex működtetésének fórumai és szabályai" A kódexet 2001. január 31-én kilencen írták alá, aztán a többiek csatlakoztak hozzájuk. Az írhatja alá, aki legalább egy éve tűzoltójuk. A kódex: közösség, a hozzá kötődés elvesztése az egyén számára nem kevesebb, mint kívül találni magát azon. Persze prózaibb dolgokról is bőven akad beszélni való. Ha a tűzoltóság beosztási rendszerére pillantunk, látszólag szokványos esettel állunk szemben: parancsnok, parancsnokhelyettes, tűzoltási és műszaki mentési vezető, kiképzési előadó, technikai előadó, minőségi megbízott, adminisztrátor, szolgálatparancsnokok, helyetteseik, s háromszor 17 fős beosztotti állomány (a szolgálatszervezési rend szerinti belső tagoltsággal) alkotja a személyi állományt. "Felhangok": kiképzési előadót, minőségi megbízottat alkalmaznak, külön személyzetist nem. Ám a lényeg (a minőség) igazából céljaik; eszközeik megválasztásában, az igényességben, mindent összevetve a folyamatosan megújuló működésükben érhető tetten.
E tűzoltóság klasszikus feladatkörű: nem "bajlódnak" közigazgatási feladatokkal, ám a megelőzés természetesen része életüknek, hiszen odafigyelnek arra, hogy a tűzvédelmi szabályok érvényesüljenek az atomerőmű területén, figyelemmel kísérik (különösen) a tűzoltás és a műszaki mentés feltételinek meglétét, a cég oldalán bizalmi szakemberekként részt vesznek a hatósági eljárásokban, a tűzesetek vizsgálatában, a dolgozók tűzvédelmi ismereteinek gyarapításán fáradoznak. Alapfeladatuk a tűzoltás és a kárelhárítás, mint szó esett róla, Paks környékére tűzhöz vonulnak, a város önkormányzati tűzoltóinak gyakorlatain is részt vesznek.
Persze sajátos feladataik is szép számmal akadnak. Részesei az üzemzavarok elhárításának: nekik is "befűtöttek" áprilisban a károsodott fűtőelemek. Mentőkocsival és valamennyi tűzoltójuk birtokában lévő mentési, elsősegély-nyújtási ismereteikkel, alpintechnikai és felkészültségükkel pótolhatatlan reményt jelentenek a bajba jutottaknak. A tízesével adott otthoni, 1 órán belüli bevethetőséget jelentő készenléti ügyelettel megsokszorozzák napi készenléti erejüket.
Nem mindennapiak a lehetőségeik, javadalmazásuk, de - ha eddig nem derült volna ki - a követelmének sem szokványosak. Általánosságban legkevesebb hat (tisztek esetében 12) havi próbaidővel szerelnek fel hozzájuk, aztán kerülhet szóba a véglegesítés. A felvételi eljárás során a jelentkezőknek pszichikai, speciális pszichikai, orvosi vizsgálatokon, a fizikai adottságok alapos felmérésén kell átesniük. Magyarán: nem a parancsnok "ránézéses" eljárása dönti el, kiből lehet tűzoltó. A nem tiszti beosztások követelménye: érettségi vizsga megléte, PAV 1-es engedéllyel dúsított "C" kategóriás vezetői engedély, a rutinpálya szintidőn belüli leküzdése. A tiszteknek természetesen felsőfokú állami végzettséggel kell rendelkezniük, s megszereztetik velük a (valódi) felsőfokú tűzvédelmi képesítést is. Ők ráadásul grafológiai vizsgálaton is átesnek, ez aztán visszatérő eleme lesz vezetői életüknek.
Mi kell ahhoz, hogy valakivel határozatlan idejű munkaszerződést kössenek? Természetesen el kell végezniük (ahol az önkormányzati tűzoltóknak) a hathetese alapfokú tanfolyamot, le kell tenniük három speciális atomerőművi vizsgát, elméleti és gyakorlati szintvizsgán kell túljutniuk, kisgépkezelői, nehézgépkezelői vizsgát kell tenniük, szivattyú- és porkezelői tanfolyamon kell túljutniuk, híradós tanfolyami végzettséget kell felmutatniuk, Simon-kezelői, teherkötözői vizsgát tesznek, ipari alpintechnikai vizsgát követelnek meg tőlük. A tiszteknek középfokú sugárvédelmi vizsgabizonyítványt is fel kell mutatniuk. Ennyi lenne a "beugró".
Nem vacakolnak. rendszeres orvosi felülvizsgálat, terheléses EKG-vizsgálat, sportkórházi orvosok által végzett időszakos felmérés, időszakos pszichológiai alkalmassági vizsgálat, a Fővárosi Tűzoltóság pszichikai gyakorlópályájának leküzdése az irányítók grafológus általi visszatérő "átvilágítása" folyamatos alkalmassági szűrőt jelent.
A szellemi, testi, szakképzettségi kondíció fenntartáshoz persze mindenki megkap minden segítséget. Sorolni is sok: primer- és szekunderköri, villamos, vegyészeti, alap-, közép-, felsőfokú alpintechnikai ismereteket tanulnak. Az irányítók KTO együttműködési képzésben részesülnek. Személyre szabott jóga-, relaxációs, fitnesz- felkészítés folyik, szakmunkásképzésben részesülnek, tanfolyamok folynak aggregátor- és generátorkezelésből, nukleáristechnikából, számítástechnikából, liftből mentésből, méregkezelésből, ADR-ismeretekből és így tovább. S mindebből vizsgát tesznek. Amit felsoroltunk, az idei év továbbképzési programja. S hogy ne unatkozzanak: ebben az évben négy tűzoltóversenyen, mentési versenyen, s tűzoltók számára szervezett országos futballtornán vettek, vesznek részt.

Hogy lehet ezt bírni? Ép testtel és ép lélekkel. A sokféle csak "kamuként" kezelt egészségügyi követelményeket itt igen komolyan veszik. Rendszeresen mérlegelt alkalmassági feltétel a megfelelő testtömegindex felmutatása, a korlátok között tartott dohányzás, a kedvező összetett fittségi index megléte. Ideiglenes alkalmasságot is bejegyeznek. Nem alkalmas, akinek ilyet eredményező betegsége van, a rizikófaktorok rendezésében nem működik közre kellően, a közepesnél rosszabb az összetett fittségi indexe. Mindenfajta eszközt bevetnek annak érdekében, hogy a kemény követelményeknek mindenki megfelelhessen. A szakemberek által irányított, vezetett napi jógázás, relaxáció, testnevelés mellett együttműködési, kommunikációs, veszélyhelyzet-kezelési, regenerációs, személyiségfejlesztő tréningeket tartanak, tanulják a változás menedzselést, intenzív tanfolyamon a minőségügyet. Egy szó mint száz: az atomerőművi tűzoltóknak az idén 50 képzésen, vizsgán kell túlesniük.
Sokakat érdekelnek, milyen eszközöket, szakfelszereléseket használnak. Három Rosenbauer gépjárműfecskendő, egy Mercedes konténeres gépjármű, egy 60 méteres Simon emelőkosaras gépjármű áll a rendelkezésükre. Ezernyi más mellett mozgást figyelő készülékük, könnyűhab-generátoruk, mindenféle gáz- hő- és vegyvédelmi ruházatuk, (ez is fontos) csődugókészletük, füstelszívójuk, Auer Argus kamerájuk, Raytek PM Plus távhőmérőjük is van.
Nem is tagadják, büszkék arra, hogy egy sor minőséget ők vezettek be a magyar tűzoltóság világába. (Más kérdés, hogy máig kevés követőjük akadt. Nem rajtuk múlik: készségesen segítenek a haladni vágyó parancsnokságoknak.)
Ami megérne egy külön "miség", az a teljesítményértékelési rendszerük. Azok a bugyuta okoskodások, melyeket sok parancsnokságon kiizzadnak magukból, eleve attól rosszak, hogy formálisak és rettentően szubjektívek. Szépségflastrom vagy gyorsdaraboló az ítész kezében, úri kedve szerint. Ennek intettek búcsút az atomerőmű tűzoltói. Kidolgoztak egy pontrendszert, mely a havi fizetés alapjául is szolgál. Objektív adatok alapján akár önmaga is kiszámíthatja egy tűzoltó, hogy mit várhat a borítékjába: ez függ egy alappontszámtól, a beosztásától, a képzettségétől, a felkészültségétől, az edzettségétől, egészségügyi állapotától, e egyetlen (talán) szubjektív elemtől: közvetlen parancsnoka véleményétől. (Amit persze írásban indokolnia kell, s ha tévedne vagy "tévedne" saját megítélést aknázza alá.) A tiszti állomány értékelésében a saját személyük teljesítményének megítélésén túl megjelenik az általuk irányítottak csoportteljesítménye is. Itt mindenki teljesítményének megítélése mindenki másétól függ. Így van ez rendjén.
Ha valaki azt gondolná, hogy az atomerőművi tűzoltóság sikere a fenntartó pénzügyi lehetőségei miatt mutatható fel, alaposan téved. Nyugodtan úszkálhatnának az ugyanabból a forrásból buzgó langyos vízben is. Az ő erejük a céltudatosságban, az elszántságban, a követelmények és a feltételek összhangjának megteremtésében, az értékek megbecsülésében, a szüntelen újat, jobbat akarásban van. Főként tehát a fejükben.
A fanyalgóknak, az önigazolásként kifogásokat keresőknek csak annyit mondhatunk: akinek csak a legcsekélyebb kétsége támadna a paksi atomerőmű tűzoltóságáról most felvillantottakkal kapcsolatban (magyarán hitetlenkedik), ne habozzon, járjon utána!

Tűzvonalban 2003. október - Kiss A. János